Magyarország 1944-ig a térség legmagasabb rendű Alkotmányának alapjain működő országa volt.
A Magyar Történeti Alkotmány teljes mértékben tartalmazza mindazon alapvető jogi szabályzókat, melyek mentén Magyarország kiválóan működtethető államiságában és melyek egyszersmind erkölcsi iránymutatókat is jelentenek a társadalom fejlődésének útján.
Az egy másik kérdés, hogy időről időre az adott történelmi kor követelményeihez kell illeszteni, vagy ki kell bővíteni egy-egy jogi rendelkezést.

A mai magyar társadalom elsősorban tudatlanságból fakadó erkölcsi válságban szenved.
Nemzedékek nőttek és nőnek úgy fel, hogy az élet minden területén hazugságra építkeznek. Odáig jutottunk, hogy ma Magyarországon jogbiztonság helyett jogszolgáltatás van. Nemzedékek alapszinten nincsenek tudatában annak, hogy mi magyarok honnan jövünk és mi a küldetésünk ebben a világban. Alapvető, emberi értékeket jelentő alapok nélküli légvárakban telnek el életek értelmetlenül.
Ezt a folyamatot kellene végre megállítani, megszüntetni.

Hallom, ahogy egyesek máris mondják, hogy „de az EU, az államközi szerződések, a vállalt állami szintű kötelességek, stb, stb, meg hogy idejét múlt, a világ megváltozott, nem lehet itt ilyen kis országnak ugrálni…”

Nos, minden játszmához játékosok kellenek, és addig megy egy játék, amíg a játékosok mind játszanak.
Semmi nem tiltja meg nekünk, hogy egy magasabb erkölcsi színvonalon működve példát mutassunk másoknak is.
A Magyar Történeti Alkotmány pedig tökéletes kereteket ad akár az egész emberiség számára is az emberhez méltó élet, a teremtett világban való alkotó részvétel számára.

Az összes korábbi, emberiség szintjén végzett társadalmi „kísérlet” amúgy is romjaiban hever és a vak is látja, hogy erkölcsös szervező elv nélkül az emberiség pusztulásra van ítélve.

Tudom, hogy nagy elszántság és nagy bátorság kell a Magyar Történeti Alkotmány jogfolytonosságának a biztosításához, helyreállításához. Tudom, hogy számtalan érdeket sért. Tudom, hogy ez államforma váltást is jelentene. De azt is tudom, hogy ez az egyetlen lehetséges kivezető út abból a zűrzavarból, mely uralja az egész emberiséget és ezen belül
Magyarországot is.

Nekünk ma úgy kell tudni cselekedni, hogy holnap büszkék lehessünk rá. Hogy holnap és holnapután áldva mondják ki neveinket.
Olyan történelmi időket élünk, amikor világviszonylatban érett az emberiség arra, hogy egy évszázadok óta tartó és az emberiség elállatiasodását eredményező folyamatnak véget vessünk.

Aki ismeri a valódi magyar történelmet, az pontosan tudja, hogy a magyar sors: a hódítás helyett gyógyítást, felemelést, a szeretet mentén való emberi szerveződést jelenti.
Ennek a követelménynek kell nekünk most megfelelni. Nem kérdés egy átlagos műveltségű ember számára, hogy teremtett világban élünk. Nekünk nemzeti szinten kell tudni példát mutatni ebben a kérdésben is más népek előtt. Az Istentől elszakított, technokrata világszemlélet csak az emberiség végső pusztulását eredményezheti.

A Magyar Történeti Alkotmány, a Szent Korona Tan, a Magyar Királyság iránytű volt mindig az emberiség számára, mely iránytűt nincs jogunkban elzárni sem magunk sem más népek elől.

Bízom benne, hogy a Kormány képes lesz kellő tisztánlátással kezelni ezt a kérdést, mert ennek hiányában csak olyan fércmunka születhet, mely ideig-óráig még elodázhatja a kikerülhetetlen döntéseket, de a történelmi szükségszerűség úgy is elsöpör minden középszerű megoldást.
 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés