Az alapvető gond ezzel a jelenlegi alaptörvénnyel az, hogy úgy tekinti, mintha megszűnt volna a folytonosság a magyar állam létében, és a legalább 1000 éves alkotmányfejlődés eredményeit semmibe vette „a múltat végképp eltörölni” szándéka alapján azáltal, hogy semmiféle utalás nincs benne a magyar államiság folytonosságára, eredményeire, nyoma sincs benne emelkedettségnek, valamiféle magasabb ideához való kapcsolódásnak. Ez egy szikár, száraz jogi norma, amely technikai jellegű megállapításokat tartalmaz, de lélek nélküli.

A Szent Korona-tannal, a magyar történeti alkotmánnyal foglalkozók mondják, hogy a korábban ásatagnak, elmaradottnak, idejétmúltnak beállított történeti alkotmány mennyire modern, mennyi bölcsességet tartalmaz. Ez persze nem is véletlen, hiszen generációk tevékenységének hosszú során át kristályosodott ki. Ehhez bizony fel kell nőni, meg kell tanulnunk ismét történelmi korszakokban, és nem választási ciklusokban gondolkodni.

Más államok alkotmányai alapján alkotmányjogászok azt mondják, hogy másutt a folytonosságra, a népfelségre, valamely magasabb szervező ideára, az Istenre visszavezetett az alkotmány. Annak hivatkozása, beágyazottsága ezt egyértelművé teszi.

Nyilvánvaló, hogy ezen a téren is van tennivalónk, ha az ország újjáépítését célozzuk meg. Alapelvként szögezhető az le, hogy az új alkotmánynak a szerves magyar államjogi fejlődés eredményeire kell épülnie, a fejlődés folyamatában kipróbált értékeket kell megfogalmaznia.

Értékrendet kell felállítania ahhoz, hogy a múlthoz való kapcsolódása megfelelő legyen! Eldöntendő kérdés, hogy egy egységes alaptörvény szülessen-e, vagy régi jogi normák egyes, hatályukban fenntartott rendelkezéseiből álljon össze az alkotmány. Ebben a folyamatban egyrészt meg kell határozni azoknak a normáknak a körét, amelyek ma is érvényes módon rendelkeznek a nemzet hosszú távú céljainak érvényesüléséről, másrészt meg kell határozni azokat az elveket, amelyek a ma társadalmi szükségleteiből eredően kell, hogy a szabályozás tárgyai legyenek.

A másik kérdés az, hogy alkotmányozó nemzetgyűlés döntsön-e ebben a kérdésben, vagy elegendő, ha az országgyűlés kimondja a jogfolytonosságot egy megadott történelmi időpontban hatályos állapottal.

Ehhez a munkához nagy segítséget jelent a Zétényi Zsolt által szerkesztett Történeti Alkotmány című kötet, amely a legfontosabb normákat fogja össze.

Szükséges, hogy egy társadalmi vita is része legyen az alkotmányozási folyamatnak, amelyben kialakulhatnak azok az alapelvek, amelyek a tényleges igényekhez igazítják a megszülető régi-új alkotmányt.

Madari Tibor



A Szent Korona kiszabadítása felveti a magyar történelmi közjog újraértékelésének, a nyugat-európai jogi formákkal és értékekkel együttes, méltó kezelésének nemcsak feladatát és kötelességét, hanem tényleges foganatosítását is.

Elemi igényű követelmény az, hogy Magyarország Szent Koronája – a főhatalom teljességét jelentő és jelképező, a társadalmi béke és egyensúly létrehozására és megtartására alkalmas különleges államszemélyiségként – megkapja soha meg nem szűnt jogalanyiságának elismerését.

A Szent Korona eszme legújabbkori nagy fordulata az, hogy a királynak (a Szent Korona fejének) helyét is tartósan a magyar nemzet tölti be, a Szent Korona és a nemzet azonos.

Legyen Magyarország valóban a Szent Korona országa! Ennek feltétele a magyar nemzet felemelése erkölcsben, lelki kultúrában, műveltségben. A kérdés nem az, hogy királyság vagy köztársaság legyen, hanem az, hogy sikerül-e az annyira sorsdöntő nemzetkoronázás.

(Részlet: Magyar Konzervatív Alapítvány - Jogfolytonosság és alkotmány című cikke)
 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés