Szövetkezzünk? Szövetkezünk!

A címben felvetett kérdést fogalmazhatnám úgy is, hogy egyedül vagy együtt.

Magányosan, mintegy szélmalomharcot vívva, vagy pedig közös erővel, egymást

támogatva.

Tudom, hogy a ’szövetkezet’ kifejezésnek nem jó a csengése manapság, hiszen mindenki hallott már a hatvan évvel ezelőtti erőszakos szövetkezetesítésekről.

Persze azért ennek a téeszesítésnek is megvolt a maga diszkrét bája, ugyanis nem véletlenül választották annak idején éppen ezt a nevet és formát, így kívánták kihasználni annak jól csengő voltát és kiváló eredményeit. Csak éppen a szellemiségét, a lényegét ölték ki belőle. A tisztességet és a jó szándékot.

De, hogy mi is volt a HANGYA , mert ez volt az a kiválóan működő és rengeteg embernek munkát, megélhetést biztosító szövetkezet, amiről az alábbiakban szó lesz.

Az első világháborút követő bolsevik diktatóra(sic!), majd a trianoni tragédia következtében az ország gazdasága tulajdonképpen megsemmisült. Ebből a mély válságból  az oktatás megreformálásával(gróf Klebelsberg Kúnó), és a HANGYA szövetkezetek a mezőgazdaság és a kiskereskedelem felélesztésével mutatták meg. Az ötlet gróf Károlyi Sándortól származik, aki mezőgazdasági miniszterként már 1888-ban felvetette a szövetkezetek létrehozásának szükségességét, majd 1898-ban létrejött a HANGYA.

És, hogy ez milyen jól sikerült azt misem bizonyítja jobban, hogy Magyarország Trianon után 15-20 évvel a térség egyik vezető gazdasági erejévé tudott válni, és amíg politikailag önálló lehetett, ezt a pozícióját meg is tudta őrizni.

Egy korabeli vélemény a HANGYA évkönyvéből, a mezőgazdaság helyzetéről:

(Természetesen a napjainkkal való mindennemű hasonlóság csak a véletlen műve! Vagy mégsem? Hmm…..)

„…. A közgazdasági szabadság pompásan csillogó leple alatt sorvasztó folyamat indult meg, s egész vidéket ítélt halálra. Az üzérszellem hitel formájában adta be a mérget a falu népének, mely a mezőgazdasági bajok közepette kapva- kapott a halálos segítség után. Országszerte merészen tombolt a hiteluzsora……….. A szorult helyzetbe került gazdák előre eladták a termésüket a falubeli uzsorásnak, aki gyakran váltót vett, s az így kiszolgáltatott adós feje fölött hamarosan megüttette a dobot. A kényszerárverések járványszerűen terjedtek………… A törvényhozás sem a föld népét, sem a termését nem védte a külföldi verseny megsemmisítő támadásával szemben………. Az uzsora ellen és a kereskedelmi leleményesség (gépmegrendelések, részletfizetéses rendelések gyűjtése, váltókkal való visszaélések) sokféle fajtája ellen védhette volna ugyan a törvényhozás a falusi népet, de ki gondolt erre az „állami beavatkozásra” a közgazdasági liberalizmus mézes heteiben?!”

Szóval ezekre az állapotokra kínált a szövetkezet megoldást úgy, hogy lerövidítette a termékek és szolgáltatások útját, kiiktatva a felesleges állomásokat és gondosan ügyelt arra, hogy ezek ellenértéke a rendszeren belül maradva, a tagokat gyarapítsa. Felismerték azt, hogy egyedül egy gazda sem tudja megvédeni pozícióját a piacon, viszont összefogással, összehangolt szövetkezetként ugyanez már nem jelentett nehézséget.

A HANGYA 1940-re igazi „multicéggé” vált Közép-Európában, hiszen 2000 tagszövetkezete volt 700.000 taggal 30 konzervgyárral, 20 egyéb ipari üzemmel, és mintegy 400 bolttal országszerte.

Ez a példa is azt mutatja, hogy lehet és kell is összefogni és fontos, hogy tanuljunk elődeinktől! Mert csak ez hozhat eredményt. A lehető legostobább dolog, ha veszni hagyjunk őseink évezredes, de akár, jelen esetben csak évtizedes tapasztalatát, tudását. Mert nekünk ezek újbóli megszerzésére már nincsenek évezredeink, de még csak évtizedeink sem….

Pócs Balázs

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés