Báthory Gábor: Hol tartunk ma, mi az amit bizton tudhatunk a koronáról és mi az amit még kutatnunk kell a jövőben?

Pap Gábor: Amit biztosan tudunk az a következő: ezt a magyar szent koronát a működése teszi igazán értékessé; namost olyan helyen, olyan nép körében ezt a szent koronát nem tervezhették ahol nem ismerték és a mai napig sem ismerik a működését. Ez körülbelül olyan lenne, minthogyha az én órámat olyan valakinek vagy valakiknek tulajdonítanánk, hogy készítették, akik még azt sem tudják, hogy ketyeg, nemhogy azt, hogy mi miatt ketyeg és hogy mi végre ketyeg. Tehát a magyar szent koronát is, amely kétség kívül ketyeg, tehát magyarul működik, csak olyan nép készíthette amelyik tudta, hogy ketyeg, tudta, hogy mitől ketyeg és ami a legfontosabb tudta, hogy mi végre ketyeg. Ilyen népet én egyet ismerek a Földön és elég baj az, hogyha én ennek a nevét kimondom, engem azonnal a legképtelenebb vádakkal fognak elárasztani. A szent koronának nem az a sajátossága, hogy van programja, hanem az hogy elképesztően magas szintű a programja. Mégpedig kifejezetten üdvtörténeti súlyú, jelentőségű és én rögtön hozzátenném, hogy mindezt kozmikus értelemben is tökéletes rendben fejezi ki, hogy a teremtő a legmagasabb ponton jelenik meg, ott ahol a kereszt csatlakozik, a felső pontok rátor, azaz világmindenségen uralkodó képéhez, innen lefelé apostolok sora hozza azt a kegyelmi ajándékot, aminek aztán működnie kell a világban és magát a működtetést az alsó koronarész, az abroncs a rajta lévő szentekkel közvetíti felénk, teszi átélhetővé számunkra. Ahol becsatlakozik a kereszt, ott érkezik be az az energia, amelyet mozgósítani kíván, nyilvánvalóan nem a jelenleg használt energiatípusok valamelyikéről van szó, egy annál sokkal magasabb szintű energiáról, viszont ténylegesen hat. Ezt Révai Péter úgy fogalmazza meg, hogy máshol a királyok számára keresnek vagy készítenek koronát, nálunk fordított a helyzet, nálunk a koronához keresünk királyt.

Báthory Gábor: Ez a kereszt, mint tudjuk: ferde, sokféle elképzelés kelt lábra ezzel kapcsolatban is, a legizgalmasabb és a szívemhez legközelebb álló az volt, amely arról szólt, hogy ennek a keresztnek a dőlésszöge pontosan megegyezik a Föld golyónak a kozmoszban létező dőlésszögével.

Pap Gábor: Bizonyított tény, hogy nem zománcképet fúrtak át, hanem azzal kezdődött ennek a képnek az elkészítése, hogy először ezt a lyukat kialakították, nem fúrással, utána azt finoman felperemezték, és utána köréje rakták a zománcképet. A kérdés, ezzel együtt kérdés: ma mivel magyarázható az, vagy egyáltalán fontos-e az, hogy a kereszt dőlésszöge nem a felső pantokrátor képhez képest, hanem a korona alapsíkjához képest. Ma az kereszt dőlésszöge valóban figyelemreméltó adat, ez pontosan megegyezik az ekliptikához, tehát a Föld keringési síkjához mért Föld tengelyszögnek, tehát ez a tengelyferdeség szöge. Namost ez létrejöhet véletlenül is.

Báthory Gábor: Hát ez elég nagy véletlen lenne.

Pap Gábor: Az ilyen módon előálló magassága a keresztnek, tehát ebben a ferdeségben létrejövő magasság, ami szintén pontosan mérhető, ez egészen pontosan azonos az abroncs magasságával, ami viszont megint pontosan azonos a keresztpántok szélességével, tehát a korona alapadatához jutunk ilyen módon és csakis ebben a ferdeségi szögben, ez az amire már rámondhatjuk, hogy na ez mát nem lehet véletlen.

Báthory Gábor: Ön az egyik tanulmányában és mások is élő személynek, közjogi méltóságnak nevezik a magyar szent koronát, a királlyá avatás eszközét hogyan lehet élő személynek tartani vagy egyáltalán hogyan kell ezt érteni?

Pap Gábor: Hát nyilvánvaló, hogy bármennyire is személyként tiszteljük a koronát, nem vihetek oda hozzá egy papírt, hogy írja alá, kell hogy a jogait érvényesítsék. Hogy a király és a korona kapcsolatában nem a király a fontos, nem jelentéktelen, de nem ő a fontos. Az igazán fontos, akihez minden jog kapcsolódik, az a szent korona, ami rögtön jelzi, hogy itt egy magasabb szintre tevődnek át a jogok, tehát szóba sem kerülhet az, hogy a király a saját személyét előtérbe állítva, mondjuk zsarnokká fajuljon. Az a gyakorlat, ahogyan ez a mi utolsó dinasztiánk a királyságával élt, hát ez még karikatúrának is rossz. Jó tudni, hogy e pillanatban a nemzet az, akit koronázunk és a nemzet koronázásának az a legbiztosabb módja, hogyha a törvényhozás központjába helyezzük a szent koronát és lehetőséget adunk a nemzet minden tagjának arra, hogy amikor belső késztetést érez, akkor közvetlen kapcsolatba kerüljön vele. Ez történik minden korona látogatáskor.

Báthory Gábor: Kitudja-e fejteni a tevékenységét, ezt a kisugárzást akkor, hogyha ott áll egy vitrinben és tulajdonképpen nem történik vele semmi.

Pap Gábor: A magyar szent korona nem csak akkor működött régen sem, amikor koronáztak vele, akkor közvetlenül működött és egyetlen személyen keresztül, de amikor lezajlott a koronázás, akkor visszatették a ládába és lényegében ugyanúgy működött, mint ma, csak még a fénytől is elvolt zárva és a nemzet pontosan tudta, hogy jelen van a koronája, akkor is, ha történetesen nem mutogatták vagy nem mehetett ennyire a közelébe.

Báthory Gábor: Szűz Mária képét lelopták róla és egy teljesen jelentéktelen bizánci uralkodónak Dukász Mihálynak a képét rakták oda. Sikerült-e ezzel egy rossz fogaskereket elhelyezni a gépezetbe, amivel megakadályozták a korona valódi hatásának a kifejtését, a működését.

Pap Gábor: Hát ők eléggé nyilvánvalóan így gondolják ma is, nem is nagy túlzás, amit most mondani fogok, ez körülbelül olyan kisszerűség, mint hogyha egy hangya odamenne az Eifell-toronyhoz, nagyot belerúgna a lábába és közölné, hogy megrendítette Franciaországot. Tehát nehogy már azt higgyük, hogy azáltal, mert ők manipulálgatnak a koronát, csereberélnek képeket a magyar szent koronának az elementáris hatalmas, szakrális, tehát szentségi hatása az alapjaiban megrendül, nem rendül meg. Tudni kell, hogy azok a képek, amelyek eredetileg rajta voltak hatalmas erővel sugároznak ma is, ezt úgy nevezzük, hogy maradványsugárzás. Rátermett ilyen sugárzásmérők ezeket radiesztétáknak nevezik idegen szóval. Megmérték, hogy a ma ismeretes sugárzási skálán milyen értéket mutat a magyar szent korona képeinek a sugárzása, kiderült, hogy egyszerűen nincs rá skála, tehát minden létező skálánál messze-messze erősebb a sugárzás.

Báthory Gábor: Jól értem szavait? Ha én egy sugárzásmérővel bemehetnék a Parlamentbe ma, és ott felállíthatnám a szent korona közelében, akkor az ingája kilendülne olyan mértékben, hogy nem is lehetne mérni akkora sugárzása van a szent koronának?

Pap Gábor: Ez így teljesen pontos ez a megfogalmazás, csak egy apró tévedés van benne, ezt jelenleg nincs műszer, amely kimutatja, ezt egyetlen műszer mutatja ki, ezt úgy hívják, hogy radiesztéta, tehát ember. Ember, aki egy különleges érzékenységgel rendelkezik. Most ezt a jelenlegi tudományosság természetesen nem ismeri el, de egyet azért nem árt tudni, hogy ilyenek egymástól függetlenül elég sokan vizsgálták már a magyar szent koronát és mindegyiknek a vélekedése úgy szól, hogy itt egy hallatlan erős energiatípus sugárzik a koronából, minden egyes eredeti képből. Azokból, amelyeket cseréltek, tehát a Dukász Mihály képből és a két másik uralkodó képmásból hátul, azokat is cserélték; a nulla szintű sugárzás van, tehát magyarul nem Dukász Mihály ment be a Parlamentbe, hanem a Szűzanya ment be a Parlamentbe.

Báthory Gábor: Rendkívül érdekes volt, amikor azt írta, hogy ahhoz hogy ez az isteni hatalom beteljesüljön, ennek három alapfeltétele volt: az egyik hogy a nép konszenzussal válassza ki a király személyt, hogy a királyt az esztergomi érsek koronázza meg és a koronázás az Fehérváron legyen. Ugyan vitatja, hogy ez Székesfehérvár vagy egy másik Fehérvár, de hogy ennek a háromnak teljesülnie ahhoz, hogy a szent korona teljes mértékben éreztesse hatását. Hátborzongató, hogyha az ember belegondol, hogy valóban Mátyás király volt az utolsó ilyen magyar király, akit ilyen módon koronáztak meg és erre a korszakra tehető az utoljára, amikor Magyarország az egész világ egyik jelentős nagyhatalmának számított. Írt arról, hogyha a szent korona akadályoztatva van, hogy például külföldön van, rabságban van, akkor a nemzettel, az országgal is valamilyen baj történik. A magyar szent koronát 1944-ben hurcolták ki az országból és 78-ban tért vissza Magyarország területére, volt ugye a Szálasi-féle rémuralom, aztán jött a Rákosi-féle kommunista rémuralom, az 56-os szabadságharc elvéreztetése, aztán Kádár bosszúhadjárata, tehát igazából azt lehet mondani, hogy tényleg áll a megállapítás, hogy ha a korona visszatér, akkor valamiféle fellendülés kezdődik. Folytatódik-e Ön szerint ez a fajta fellendülés, most hogy a szent korona ott van, ahol lennie kell, a magyar Parlamentben?

Pap Gábor: Itt egy tapasztalati tényről van szó, a legutolsó távollétében a nemzet eddigi történelme, hát lehet mondani a mélypontját, a pokoljárását élte meg. Ha egyszer majd úgy, több évszázad múlva egy hitelesen fogják megírni ennek a századnak a történetét, már ez a XX. századot jelenti, akkor föl fognak figyelni rá, hogy Magyarországon nem 1990-ben indultak el a kétségtelenül jó irányba ható mozgások, hanem bármilyen furcsán hangzik 1978-ban és ennek a kétségtelen jó irányban való elmozdulásnak számtalan jelét tapasztaljuk. Namost ameddig egy olyan média közvetíti a nemzet akaratát önmagához vissza, amelyik ott vág belőle, ott húz belőle, ott szűr belőle, ahol ő jónak látja és ezt szakmai kérdésnek tekinti, nem etikainak, hát addig nagyon nehezen fog ez a nemzet rádöbbenni arra, hogy ő mennyit nőtt ezalatt a 78 óta eltelt, hát alig több, mint 20 év alatt. Döbbenetes a változás és ezt egyszerűen nem képes ma már elkendőzni a média, pedig mindent megtesz ennek érdekében.