A mai jogrend nem teszi lehetővé, hogy a választók visszahívják a képviselőjüket abban az esetben sem, ha a napnál is világosabb, hogy az nem a választók érdekeit képviseli. Reméljük, hogy a következő országgyűlési választások előtti alkotmány már tartalmazni fogja a visszahívás intézményrendszerét, de addig is – az időközi választások esetére gondolva – csupán a választási kampány során érhetjük el, hogy rávegyük a képviselőjelölteket arra, hogy önként vállalják a lemondást arra az esetre, ha a választók többségének bizalmát elveszítik.

Ennek biztosítására több megoldás is napvilágot látott. Korábban egy polgárjogi megbízás során, kötbér közbeiktatásával kialakított, a képviselőjelölt és a választók regisztrált közössége között létrejövő társadalmi szerződést tartottunk megfelelőnek, azonban ezzel kapcsolatban több jogos kritika is felmerült. Aggályosnak találták az adott képviselőre szavazók nyilvántartását, a megfelelést eldöntő személyek kérdését, a pénzbeli biztosítékot, és egyáltalán a képviseleti rendszer polgárjogi alapokra helyezését, amelyet tovább fokozott a nehéz megvalósíthatóság. Megfogadva a javaslatokat, új megoldást kerestünk. Olyat, amely a mai jogi keretek hiányosságát a mai jog által biztosított eszközök bátrabb alkalmazása révén küszöböli ki.

A képviselői felelősségvállalás alapját az képezi, amely alapján a bizalmat is elnyeri; egyrészt a választási program, másrészt a személyével kapcsolatos bizalom. Ha a képviselőjelölt a nyilvánosság előtt írásban nyilatkozik, hogy lemond mandátumáról abban az esetben, ha a választók többségének megrendül a bizalma, akkor – bár a jog eszközeivel nem kikényszeríthetően, de a nyilvános megbélyegzés terhe mellett – a ma elérhető legkomolyabb garanciát kapjuk. A képviselői visszahívás intézménye a világ számos országában ismert (Pl. USA – California, stb.), ezért a jogrendbe illeszkedő kialakításra több példa is rendelkezésre áll. Mindenhol az adott körzetben választójoggal rendelkezők bizonyos százalékának kezdeményezésére elrendelt szavazás során vonhatják meg a bizalmat. A részletes szabályokat a képviselők választására illetve visszahívására szolgáló törvények tartalmazzák.

Ezeknek a magyarországi jogrendszer helyi népszavazás intézménye felel meg a legjobban, amely lehetővé teszi arra vonatkozó helyi népszavazás kezdeményezését, hogy a helyi önkormányzat képviselő-testülete határozatban mondja ki azt, hogy az adott település választásra jogosult polgárainak többsége megbízik-e továbbra is a megválasztott képviselőjükben. A népszavazást a jogosultak 10 %-a kezdeményezheti, és amennyiben érvényes és eredményes, abban az esetben a helyi képviselő-testület köteles azt határozatában kimondani. Ez az eljárás világosan szabályozott, ugyanakkor kellően bonyolult ahhoz, hogy fű-fa-virág lépten-nyomon ne kezdeményezzen helyi bizalmi szavazást, azonban alkalmas arra, hogy indokolt esetben az adott képviselői körzetbe tartozó települések választópolgárainak többsége kinyilváníthassa képviselőjével szembeni bizalomvesztését.

Az persze továbbra is kérdés marad, hogy a megválasztott képviselő – bizalomvesztés esetén – hajlandó-e lemondani, de annyi bizonyos, hogy a helyi népszavazások során kialakuló közhangulat jelentős társadalmi nyomást fejtene ki, ezért tisztességes képviselői magatartásra ösztönzi mindazokat, akik képviselőjelöltként egyoldalú nyilatkozattal vállalják a visszahívhatóságot. A választók ezekben a jelöltekben jobban megbízhatnak, ezért többen szavaznak rájuk.

A Magyarok Szövetsége minden választópolgárnak azt javasolja, hogy csak olyan jelöltre adja le szavazatát, aki a képviselői megbízásra vonatkozó szerződésbe foglalt nyilatkozat aláírásával és nyilvánosságra hozásával garantálja, hogy nem felejti el küldetését, a választási programja, a helyi érdekek és a nemzeti érdek képviseletét.

Herpai Sándor