Székely testvéreim, otthon maradott, hazát, házat őrző testvéreim! Hozzátok szólok, lelkemben hittel, szívemben szeretettel, kérlek Benneteket.
Kérlek Benneteket, hogy tisztítsátok ki látásotokat, s lássatok úgy, ahogy együtt tanultunk látni, míg még Isten akaratából én is otthon szolgáltam a Teremtőt.
Engem ide küldött közben, ebbe a megcsonkított országrészbe, itt van rám szüksége. De szívemben ma is otthon vagyok, ma is székely-magyarul, álmodok, ma is az otthoni gyökereim tartják a törzsemet.

Első Székely - Magyar világtalálkozó.

Micsoda ármány, mekkora árulás, micsoda álnokság! Mindez a nemzetegyesítés mára már teljesen kiüresített, kongó reklámigéje alatt!
Hát kik vagyunk mi székelyek, kik vagyunk mi magyarok, hogy velünk bármit meg lehessen próbálni?!
Mióta kell nekünk, hogy egyesek világtalálkozót szervezzenek?! Hát nem egy vér volnánk, nem egy a történelmi terhünk s nem egy az álmunk?! Nem napi szintű, élő, szerves a kapcsolatunk?
Hát nem egy közös kárpát-medencei hazában láttuk meg a napvilágot és nem egy nyelven mondjuk ki azt, hogy Édesanyám?!
Szent István királyunk tán különbséget tett közöttünk, amikor a Szűzanyának ajánlotta a Szent Koronánk képében az egész országot? Azt az országot, melyben a magyar magyar volt Gyergyószéktől az Őrségig?! Vagy már ez sem igaz, már ez sem szent egyesek előtt?
Mi ez a hangsúlyozott különbségtétel magyar és magyar között?!

Drága testvéreim. Kérlek Benneteket, a Kárpátok ölelte hazámban élő drága magyar testvéreimet, hogy ne üljetek ilyen szédítő körhintába, mert forgás közben nem lehet belőle épen kiszállni.
Figyeljétek eleink igaz szavait, bízom a bölcsességetekben, bízom a józan ítélő képességetekben, a Teremtő Istenünk, Babba Máriánk nemzetünket egységben magtartó igazságos akaratában.

Udvarhelyi Róza
 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés