CENZÚRÁZVA!
PB 2011.01.05. 18:38
Némi unszolás és a bennem tomboló közlési vágy hatására a minap cikkírásra adtam a fejem. Ráadásképpen, ha már lúd legyen kövér, úgy gondoltam, hogy egész cikksorozat lesz a dologból. Vagy mégsem? A HANGYA legyőzte volna a demokráciát? E pillanatban nagyon így fest a dolog.
Ha nem kerülhet be, számomra eleddig ismeretlen okból a 'Szabadszállási Hírmondóba' az írásom, akkor közzé teszem itt és most.
Tisztában vagyok azzal, hogy eme röpke dolgozat miatt sem jelöl majd senki Pulitzer-díjra, de akkor is!
Ime a szörnyű, felkavaró, a világot sarkaiból kiforgató soraim:
(és ha ez nem lenne elég, megsúgom, hogy sorozatom következő kis darabja a rettenetes és félelmetes 'KALOT'-ról, az azt követő pedig az egyenesen hátborzongató 'SOLI DEO GLORIA' mozgalomról fog szólni. Brrrrr!!!!!)
Szövetkezzünk? Szövetkezünk!
A címben felvetett kérdést fogalmazhatnám úgy is, hogy
egyedül vagy együtt.
Magányosan, mintegy szélmalomharcot vívva, vagy pedig közös
erővel, egymást
támogatva.
Tudom, hogy a ’szövetkezet’ kifejezésnek nem jó a csengése
manapság, hiszen mindenki hallott már a hatvan évvel ezelőtti erőszakos
szövetkezetesítésekről.
Persze azért ennek a téeszesítésnek is megvolt a maga
diszkrét bája, ugyanis nem véletlenül választották annak idején éppen ezt a
nevet és formát, így kívánták kihasználni annak jól csengő voltát és kiváló
eredményeit. Csak éppen a szellemiségét, a lényegét ölték ki belőle. A
tisztességet és a jó szándékot.
De, hogy mi is volt a HANGYA , mert ez volt az a kiválóan
működő és rengeteg embernek munkát, megélhetést biztosító szövetkezet, amiről
az alábbiakban szó lesz.
Az első világháborút követő bolsevik diktatóra(sic!), majd a
trianoni tragédia következtében az ország gazdasága tulajdonképpen
megsemmisült. Ebből a mély válságból az
oktatás megreformálásával(gróf Klebelsberg Kúnó), és a HANGYA szövetkezetek a
mezőgazdaság és a kiskereskedelem felélesztésével mutatták meg. Az ötlet gróf
Károlyi Sándortól származik, aki mezőgazdasági miniszterként már 1888-ban
felvetette a szövetkezetek létrehozásának szükségességét, majd 1898-ban
létrejött a HANGYA.
És, hogy ez milyen jól sikerült azt misem bizonyítja jobban,
hogy Magyarország Trianon után 15-20 évvel a térség egyik vezető gazdasági
erejévé tudott válni, és amíg politikailag önálló lehetett, ezt a pozícióját
meg is tudta őrizni.
Egy korabeli vélemény a HANGYA évkönyvéből, a mezőgazdaság
helyzetéről:
(Természetesen a napjainkkal való mindennemű hasonlóság csak
a véletlen műve! Vagy mégsem? Hmm…..)
„…. A közgazdasági szabadság pompásan csillogó leple alatt
sorvasztó folyamat indult meg, s egész vidéket ítélt halálra. Az üzérszellem
hitel formájában adta be a mérget a falu népének, mely a mezőgazdasági bajok
közepette kapva- kapott a halálos segítség után. Országszerte merészen tombolt
a hiteluzsora……….. A szorult helyzetbe került gazdák előre eladták a termésüket
a falubeli uzsorásnak, aki gyakran váltót vett, s az így kiszolgáltatott adós
feje fölött hamarosan megüttette a dobot. A kényszerárverések járványszerűen
terjedtek………… A törvényhozás sem a föld népét, sem a termését nem védte a
külföldi verseny megsemmisítő támadásával szemben………. Az uzsora ellen és a
kereskedelmi leleményesség (gépmegrendelések, részletfizetéses rendelések
gyűjtése, váltókkal való visszaélések) sokféle fajtája ellen védhette volna
ugyan a törvényhozás a falusi népet, de ki gondolt erre az „állami
beavatkozásra” a közgazdasági liberalizmus mézes heteiben?!”
Szóval ezekre az
állapotokra kínált a szövetkezet megoldást úgy, hogy lerövidítette a termékek
és szolgáltatások útját, kiiktatva a felesleges állomásokat és gondosan ügyelt
arra, hogy ezek ellenértéke a rendszeren belül maradva, a tagokat gyarapítsa.
Felismerték azt, hogy egyedül egy gazda sem tudja megvédeni pozícióját a
piacon, viszont összefogással, összehangolt szövetkezetként ugyanez már nem jelentett
nehézséget.
A HANGYA 1940-re igazi
„multicéggé” vált Közép-Európában, hiszen 2000 tagszövetkezete volt 700.000
taggal 30 konzervgyárral, 20 egyéb ipari üzemmel, és mintegy 400 bolttal
országszerte.
Ez a példa is azt mutatja,
hogy lehet és kell is összefogni és fontos, hogy tanuljunk elődeinktől! Mert
csak ez hozhat eredményt. A lehető legostobább dolog, ha veszni hagyjunk őseink
évezredes, de akár, jelen esetben csak évtizedes tapasztalatát, tudását. Mert
nekünk ezek újbóli megszerzésére már nincsenek évezredeink, de még csak
évtizedeink sem….
Pócs Balázs
|